Pont ma egy éve (nem így terveztem, ez csak véletlen) tettem ki facebookra egy füzért 'Körülmények' címmel. Ez különálló, de összefüggő írásokat tartalmazott különböző tárgyakról, amik elromlanak. Nem másolom be őket, mert nagyon hosszú poszt lenne, akit érdekelnek, (ismeretükben sokkal jobban érthető ez a mai), az ide kattintva elolvashatja mindet. 
Szóval napra pontosan egy év után itt a folytatás, kicsit másmilyen, de esszenciájában tökéletesen kapcsolódik a Körülmények-ciklushoz (húha, az jelent valamit, ha már van ciklusom szerzőként). Jó szórakozást és körülménymentes, szép napokat kívánok.

EDIT - Most, 3 évvel később újraolvasva az a véleményem: Nagyon gáz ez a bevezető szöveg, amivel ezt  akkor kitettem.  Miért használna bárki ilyen szavakat? Na mindegy. Nem akartam kitörölni. EDIT
Doktor Tré 

Körülmények Reloaded – Egy körülményes nap

Most inkább elmondom az egészet egyben,
Mert úgy jobban átjön, azt hiszem.
Van egy új okostelefonom, persze megint a legolcsóbb,
És nagyon hamar elkezdett az történni,
Hogy hallgatom a zenét, leáll, elindul (persze mindig alapértelmezett hangerőn), leáll, elindul,
Eleinte azt hittem, a fejhallgatóval van a baj, mert azok mindig tönkremennek,
De miután lecseréltem, sem javult, sőt, csak rosszabb lett, most már alig bírok zenét hallgatni,
Ahogy elindítom, szinte azonnal leáll, elindul, leáll...
Valami érintkezési hiba lehet, gondolom, de magyarázza már meg nekem a Telenor,
Hogy lehet ez egy pár hónapos telefonnál.
…
Szóval ma elindulok biciklivel az uszodába,
Tekerek, tekerek, nem bírom hallgatni normálisan a zenét,
Elhallgat, újraindul, elhallgat, újraindul
Idővel feladom.
De a biciklivel se stimmel minden,
Alig fog a hátsófék,
Nem tudok leváltani egyesbe,
És nem tudok folyamatosan tekerni se,
Felhúzom, mint egy kisautót, ameddig bírom, aztán hagyom, hadd menjen, amíg megy,
Aztán megint,
De folyamatosan egyszerűen nem tudok tekerni, mert ha kisebbre váltok, akkor meg nincs semmi ellenállás, és ez már nagyon régóta így van,
De lehet, hogy ez normális, csak én nem vagyok jó erőben,
Kellene egy másmilyen bicikli, dehát mikor lesz rá pénzem, hahahahaha.
…
Odaérek, már most jól elfáradva, bemegyek, és legalább ez a rész lemegy normálisan,
(Kivéve talán, hogy hajszárításnál észreveszem, hogy az olcsó kínais fésűm legszélső foga letört, és nem tudom, mikor, sehol nem látom a darabot, szóval nem most, de akkor miért csak most veszem észre, de mindegy, ilyen apróságokon már nem akadok fent, ettől még ugyanúgy használható),
A kijáratnál aztán észreveszem, hogy az előbb felvett tiszta pólómnak már csurom vizes a háta,
Merthogy kivételesen nem úgy pakoltam el a hátizsákba a vizes cuccokat, hogy mindent beletömtem egy zacskóba,
Hanem szépen gondosan elrendezgettem mindent, úgy, hogy ne nyomja a hátamat a hátizsák hazafelé,
Csak arra nem gondoltam, hogy majd ennyire átázik,
Gondolom, ez a büntetésem, amiért változtatni mertem.
Elhatározom, hogy csakazértse fogom felvenni a hátizsákot a vékonykabátomra (ami az előbb még nem volt rajtam, de biciklizésnél már nem tudom hova tenni), máshogy oldom meg, ne legyen már annak is vizes a háta,
És megkezdem nagyszerűnek ígérkező hazautamat.
…
A zenehallgatás most sem működik, egyre rosszabb, hamar fel is adom,
Ahhoz viszont még tartom magam, hogy NEM. FOGOM. FELVENNI. A HÁTIZSÁKOT. A HÁTAMRA.
De bárhogy próbálom vinni, valahogy sehogy se jó,
Előre rakom, a kormányra kötöm a szárait, próbálom máshova felkötni, sehol se marad meg,
Próbálom a karomon, a vállamon vinni, de az istennek se marad ott, mindig lecsúszik a kerék szintjére,
Hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy nem tartalmaz a fejem jó megoldást erre a problémára?
Végül valahogyan találok egy tűrhető módszert,
Aztán pár perc múlva elérkezem a többsávos kereszteződéshez.
Itt be kell állni balszélre, mert a másik két sáv lekanyarodó, aztán gyorsan átjutni,
Vagy kerülni zebráig, de most nem akarok, túl sok itt az ember.
Ez viszont már durván balesetveszélyes lenne,
Szóval ennyi, fel kell vennem a hátizsákot a hátamra,
Ismét veszítettem a láthatatlan erőkkel szemben.
Legalább így tűrhetőbb lett az utam,
És legalább nem nyomja a hátamat a hátizsák (csak vizes), 
De már nagyon unom, szeretnék hazaérni,
Sikerül.
Túléltem.
Valaki, aki nálam okosabb, mondja már el nekem,
Miért nem maradhatnak úgy a dolgok, ahogy nekem ideálisak,
Miért jön be mindig valami váratlan, valami változás, valami megoldhatatlan, valami kompromisszumra kényszerítő, valami kizökkentő, valami, amit nem láttam előre,
Miért nem maradhatnak a használati tárgyak úgy, ahogy vannak, miért kell valaminek mindig elromolnia,
Miért nem tudok csípőből semlegesítő megoldást találni az apró, de idegesítő, hirtelen felmerülő hibákra,
Miért nem dönthetek úgy, hogy nekem jó így, ahogy van, és innentől kezdve maradjon minden így?
Ez van mindig, valamit elvesz az élet, valamit megváltoztat, sose hagyja, hogy megnyugodjak, hogy most jól van minden.
Valaki, aki tudja, érti, mondjon már valamit,
Ne hagyjatok a sötétben tapogatózni.

Ha nem lennének a Körülmények,
Mindjárt boldog, s szép lenne az élet!

2016. április 16.