Akkezdet Phiai már 2010-ben megmondták. Pedig akkor még csak az előszele érződött annak, ami mostanra mindennapossá vált. Ők már akkor reflektáltak a jelenségre, ami mára (reméljük, nem végérvényesen) letagadhatatlan lett: "A rap is pop". 

Adott egy arc, aki valahogyan tud rappelni, de énekes persze soha nem lesz belőle. Mivel ő mindenképp popsztár akar lenni, az egyetlen út az marad, ha a popszakmát idomítja magához. Ez a hatalmas egonak és a körülötte lévő profi szarcsináló szakembereknek hála sikerül is. Innentől kezdve azok a tényezők, amik anno létrehozták a rapműfajt, pl. a társadalmi problémákra való reflektálás (hallgassátok meg pl. a The Message című klasszikust, angolul tudók előnyben), vagy a minőségi, gondosan kivitelezett, underground  rapalap mennek a kukába. Marad helyette a manapság nagyon divatos "vidámság-boldogság" felfogás, azaz hogy alapvetően mindig pozitív érzéseket kell kifelé sugároznod, mert akkor fognak elfogadni a tömegek, akik a problémákkal (hiába valósak), nem tudnak mit kezdeni, ezért el kell rejtened őket, bulizni kell járni és elveszíteni az önkontrollt, mert akkor vagy "yolo", ha neked minden belefér. Ezt hívom én "Coca-Cola boldogság"-nak. Ha ezt a jelenséget sikerül visszaadni a zenében, akkor más már nem is kell a sikerhez. Negatív érzelmekről egyetlen esetben tudnak beszélni: ha szerelmi csalódásról van szó. Mert arról azért még elhiszik a fiatalok, hogy létezik. Persze azok a számok is csak sablonokból állnak. Ennek a fajta új rappopzenének, amiben ugyan lehet, hogy van rap, de a hiphoppal köszönőviszonyban sincs, most egyértelműen három "nagy" képviselője van itthon: a Wellhello, a Punnany Massif és a Halott Pénz, és az is egyértelmű, hogy a Halott Pénz messze a legrosszabb közülük. 

Miért ők a legrosszabbak? A Wellhello szintén borzasztó, ami "eggyel jobbá" teszi őket, az egyszerűen csak a "trógerek vagyunk, de legalább tudunk róla" hozzáállás, meg hogy Fluor Tomi legalább nem buta, mint a seggem, csak az egoja nagy neki is. A Punnany meg azért "szorul le" a harmadik helyre, mert ők (és ez Fluorra is igaz persze, akinek a Gecigránát című száma mai napig nagy kedvencem) rendes hiphoppal lettek ismertek, ami még egyedi volt, kreatív, és szólt is valamiről. Tehát az ő esetükben igazi rapperek adták el magukat a tömegzenének (amiért persze ugyanúgy jár a kiemelt hely a pokolban). Aztán jött Halott Pénz. Na ő már soha nem volt igazi rapper. Az első ismert száma annyira volt elég, hogy felkeltse az érdeklődést, aztán már jött is hozzá a nagyzenekar, a szintivel legyártott ipari popalapok, a könnyen azonosulható, a világhoz semmi újat hozzá nem rakó szövegek, meg az az undorító énekhang, amit ha meghall, még a legnagyobb pacifista is legszívesebben behúzna egy nagyot annak, akinek a torkából kijön ez a mesterségesen előhozott ocsmányság. Merthogy ilyen énekhang "a valóságban" nem létezik, ilyesmit csak úgy lehet produkálni, ha az ember azzal toldja meg az óvodásan nyálas és magas, de önmagában nem egyedi, ezért semmire se jó énekhangját, hogy folyamatosan torokból énekel, mert ez a karcos hangzás nagyon "szexi". 

És akkor a rapről még nem is beszéltem. Ez talán még nagyobb rejtély. Mármint hogy hogyan tudják ennyien, ennyiszer bekajálni, amit ez az arc hoz. Ami csupán annyi, hogy minden számban ugyanazon a színtelen, rezignált hangon rappel, amitől az ember úgy érzi, hogy ez elunta az életét. Persze amit mond, az ennek az ellenkezőjét sugallja. Ennyi és nem több. És működik, ami persze a hallgatók intelligenciaátlagáról is árulkodik. Volt a valamivanalevegőben, ami elég profi szöveg ahhoz, hogy belemásszon az ember fülébe, és hozzá tudja kötni bármilyen saját élményhez. Ez viccnek még működhetne is, de akkorra már rég kiderült, hogy ők sajnos teljesen komolyan gondolják, amit csinálnak, rapként is és popzeneként is. Ezért is ők állnak a szardobogó csúcsán, mert ők veszik magukat a legkomolyabban. 

Aztán most jött ez a Bergendy-feldolgozás, ami végképp kiverte nálam a biztosítékot. A valamivannal ellentétben ezzel már nem is nagyon találkoztam az interneten, nem hallgattam meg soha magamtól, még azért se, hogy kicsit ironizáljak és jót röhögjek az egészen (amire a valamivan pl. tökéletesen alkalmas, ha az embernek van némi trash-humora). De aztán mégiscsak belemászott az életembe. Először csak hallottam róla, hogy van egy ilyen feldolgozásuk. Az eredeti se egy mestermű, viszont egy pozitív, kedves, jó hangulatú zene, aminek megvan a saját kis sármja, hangulata, egyedisége és méltán megérdemelt helye a magyar popzene történetében. Az persze világos volt, mielőtt még egyáltalán hallottam volna a számot, hogy mindössze a szöveget emelték át, mert jól hangzik, aztán ráhúzták a saját szarukat. Nem is akartam meghallgatni. Aztán bementem a boltba, és ez szólt. Aztán órák múlva megint bementem, és megint ez szólt. Aztán ha éppen dolgozik az ember, és szól a rádió, biztos, hogy nem kerülheti el. Ha olyan kocsiban utazol, amiben nem te vagy a főnök, és a sofőr egész nap a Class FM-et bömbölteti, akkor is biztos, hogy a füled darabokra törik majd. Mint az igazi szenny, mindenhova behatol. Túllépte azt a szintet, amikor még segít, ha nem beszélünk róla. Már annyira szem előtt van, hogy kénytelen vagyok foglalkozni vele, és "a nép ellenségének" tekinteni mindenkit, aki ezt a zenét létrehozza, támogatja vagy terjeszti. Hogyha te is ezek közé tartozol, csak gratulálni tudok: te is azoknak a táborát erősíted, akiknek köszönhetően a művészet értéke kevesebb lesz, az egoista szar meg egyre több teret nyer. Ha meg azok közé tartozol, akik pontosan tudják, hogy a szart szarként kell kezelni, akkor most jár neked a virtuális pacsi, valamint a "harcba hívás": ha éppen találkozol ezzel a zenével, vagy a rajongókkal, ne tartsd vissza a véleményed, mondd csak meg nekik nyugodtan, hogy mekkora trágyadomb tetején ücsörögnek. Ha csak egy valaki rájön, már megérte. Törd te is nyugodtan darabokra azt a bizonyos rádiót, amikor meghallod  a hangot, amitől még annak is kinyílik a bicska a zsebében, akinek nincs is zsebe. Na jó, más rádióját ne tedd tönkre (azért álmodozni lehet róla), de a sajátodat nyugodtan szétverheted, ha ez segít levezetni a feszültséget. A lényeg: harcolj a szar ellen!