Jövök ki a Wesselényiből a körútra. Közben már nem tudom biztosan, hogy odamenjek-e, ahova elindultam, mert valakik lemondták, de egyelőre azért csak megyek. Rájövök, hogy pont abból kapok, amiből egyáltalán akartam: körút. ÚRISTEN, itt mindig ennyien vannak? Ja persze, mert már meleg van. Jaj ne, a félcigit meg a hamutartóban hagytam az ajtó előtt. Az még kell, ha buli. Még jó, hogy csak nagyon keveset jöttem.

Másodszor egy utcával beljebb megyek. Nagyobb a távolság, de most nyugodalmasabb. Lehet mélázni, mivel a bizonytalanság továbbra is fennáll. Most menjek oda, úgyse lesz ott "senki", aztán jó szar lesz, hazajövök fél óra múlva, akkor minek fizessek be, vagy ne menjek, aztán halljam másnap valahonnan, hogy mekkora király volt? Végül kikötök a legrosszabb helyen, amit választhat az ember a kikötésre: a Blahán. Mivel közben eléggé kellene már hugyoznom, de még mindig nem tudom, hova menjek, csak tanácstalanul álldogálok. Most akkor buli, vagy haza? Végül kiválasztom az ARANY középutat (mármint hugyozási szempontból): meki. Akkor ráérek aztán is eldönteni. 
Enni persze nem fogok, úgy meg fizetni kell, kivéve, ha tud az ember csórni számlát a lerakott tálcákról. Tízből kilencszer sikerül, de persze most viszik el éppen a tálcákat. Egyre jobb ez az este. De ez legalább eldönti, hova megyek: haza (azér pénzér mégse!).
Persze még mindig eléggé kell... Mégis a buli? Ja, de ott is fizetni kell. Anyád. De ha nem gyalogolok, akkor jobb, szóval inkább beállok a villamosmegállóba. Egy megállóra. Most az egyszer. Kivételesen. Vészhelyzet, belefér. Ahogy megállok, szinte el is felejtem a szükségemet. Elviszik a figyelmem a gondolatok, meg a telefon. Naná, hogy tinder, ilyenkor mi más. De most legalább csak üzeneteket olvasgatok. Közben fokozatosan konstatálom, hogy nem nagyon jön a villamos. Mindegy, éjszaka előfordul. De csak nem jön. Baleset? Valami szirénákat is látok feljebb. Hm, majd csak kiderül. Ki hát, ha az ember veszi a fáradságot, hogy kinézzen a körútra, és észrevegye a pótlóbuszokat, mert amúgy nem mondanak be semmit. Anyád. FAIL! 
Akkor most megint miafaszt csináljak? Gyalog most nem jó... De mivel úgyse megyek buliba, és megspóroltam azt a pénzt, most az egyszer befizetek a mekibe vécére. Az úgyis kevesebb pénz, végül még anyagilag jól is jártam. Kijövetel után már sokkal ráérősebben ácsorgok. Cigi? Gyalog? Busz? A busz ilyenkor kis séta az ellenkező irányba, azt meg elvből nem. Akkor tekerek egyet, rágyújtok, aztán szépen hazasétálok, nem sietek. És akkor az egyetem előtt állva elkezdem figyelni az embereket. Nézem, hogy kinek mennyi idő kell, amit tudatlanul elbasz a megállóban, mire rájön, hogy nem jár a villamos. Ordítsam el magam, hogy pótlóbusz van? Végre itt az esély, hogy szuperhős lehessek. Á, nem kell, van azért, aki észreveszi a buszt egy sávval kijjebb (nekem kb. hét-nyolc perc lehetett), átsétál, és olyankor a szerencsésebbeknek ez szintén feltűnik, és mennek egymás után. De azért így is vannak bőven, akik csak ácsorognak. Meg újak is mindig jönnek. Hihetetlen. Zseniális. Szürreális. 
Ácsorgok ott már pár perce, és rájövök, miért nem szeretnek az emberek a Blahán lenni. Főleg éjszaka. Lassan összemosódik az egész egy nagy, ellenszenves, hangos, részeg, nyugtalanító embertömeggé. Valakik elől mindig arrébb kell lépni. Na jó, akkor most elég volt. Haza. Még egy utolsó aluljárózást kell bevállalni. Mögöttem a lépcsőn a részeg fiatalok persze ordibálnak egymásnak. Aztán futnak is. Közben röhögnek rajta. Az egyik csaj kiejti az öngyújtóját. Felveszi. Meglátok egy doboz picsacigit a földön, vajon azt is ő ejtette ki két méterrel előbb? Felvegyem? Mégiscsak ingyen dobozos cigi... De már továbbsétáltam, visszamenni érte, hogy felszedjem, meg már nagyon tré lenne. Túl tré. Már a lépcsőn, még egy utolsó tömörület a hangos, ellenszenves arcokból, és... Túléltem! Hopp, jött egy busz. Ja igen, mert ilyenkor megáll itt, a túloldalon is. Már emlékszem. És nincs ellenőr! Felszállok. 
Buliban nem voltam, de az élmény így is letaglózó volt.